Hogy miért most?

Igazából már hónapok óta érlelődik bennem, hogy blogot kellene írni. Annyi minden történt már, amiről meg lehetne/kellene emlékezni. Az utolsó lökést talán - a H. kórházas kavaráson kívül, ami múlt héten történt, erről részletesen később - a foci vb adta meg, mivel mostanában az esték egy része úgy telik, hogy Férj zöld füvön rohangáló, mindig más színű ruhába öltözött embereket bámul, szóval ráérek.:) Terápiás szüksége is mostanra lett igazán a dolognak, legalábbis részemről. Férj is szimpatizál az ötlettel, lehet, hogy ő is irogat majd időnként.

33 évesek vagyunk most, és az volt a terv, hogy amolyan szabályos módon, ahogy "szokás", 30 éves korunkra már egygyerekes szülők leszünk, és egyébként pedig két gyerekünk lesz. Részemről volt egy olyan határozott és Férjnek gyakran hangsúlyozott elképzelés is, hogy ha két ember annyira szereti egymást, mint mi, akkor csak kitalálják, hogy legyen gyerek, és pikkpakk, lesz is. Hát... Mostanra az a cél, hogy egy gyerek legyen, kb. bármikor... (ha nem leszünk addigra nyugdíjasok, külön zseniális...)

Hogy miért kelep-perec?

Blogcím ügyben nem éreztem magam túlzottan a kreativitás csúcsán, de nem is akartam, hogy ez hátráltason a blogírásban. Férj felvetette egy-két hete, hogy fogalma nincs, milyen hangja van egy gólyának (OK, kelepel, de az milyen?). Utánanéztünk. Ilyen (az oldal betöltése után hallatszik):

http://www.springalive.net/hu-hu/springalive/feher_golya

A perec meg a szójátékon túl szelíd presszióként is jelentkezik nálam, hogy időnként recepteket is rakjak fel, mert egyébként szeretek a konyhában ügyködni (reform és hagyományos vonalon is), és akkor meg már miért ne?

Hát így elsőre ennyi. A többi majd úgyis alakul. ("Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan..." - Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög)

És még valami: ez egy nyilvános blog, de egyrészt nagyonnagyon a magánéletünkről is szól, másrészt finoman szólva is nem mindig ódákat fogok zengeni egyes orvosokról és intézményekről, ahol volt szerencsénk megfordulni az elmúlt években... Szóval ezért úgy döntöttünk, hogy maradunk az anonimitás keretében, és az orvosi, intézményi infókat sem tervezzük konkretizálni (bár időnként lehet, hogy nem ártana...), de Ti, akik tudjátok, kik vagyunk, remélem, így is szívesen olvassátok majd.