Az elmúlt napok kicsit összefolynak a fejemben... Péntek este kezdtem, vagyis ötödik napja szedem a Pipolphen nevű nyugtatót. Hát ütős... Ez F. doki tagadhatatlanul zseniális találmánya, hogy az IVIG/Smoflipid kezelés, és mellette esetleg lombikok/inszemek eredményére váró (én nem vagyok lombikos/inszemes, de sokan vannak, akiknek a Smofis és a lombikos/inszemes kört is össze kell egyeztetniük... Riszpekt mindegyiküknek...), vagyis iszonyú durva stresszhatás alatt álló csajokat kicsit lenyugtatja... Egyszerű, de tényleg nagyszerű gondolat (az már csak a hab a tortán, hogy önmagában az a tény is nyugtatóért kiált, ha az embernek F. doki a kezelőorvosa... Na mindegy.)
Szóval az elmúlt öt napom kifejezetten jól telt. Sokkal többet alszom, mint általában szoktam, de ennél is sokkal érdekesebb, hogy a tények észleléséhez kapcsolódó érzelmi reakcióim letompultak. Érzelmi fakocka lettem magyarul, EQ nulla... Például tegnap Apukámmal ültem az autóban, meg volt beszélve, hogy Férj mikor és hol csatlakozik be hozzánk, de az eső és egy dugó miatt jó félórát késtünk. Persze felhívtam, hogy bocs, sietünk, ahogy tudunk, de normál körülmények között rossz érzés lett volna bennem amiatt, hogy szegény ránk vár az esőben. Hát, elég szörnyű leírni, de most konkrétan nem éreztem semmit.:) Ma délelőtt levánszorogtam a gyógyszertárba, ahol egy srác előttem lett rosszul, amin egy nagyon lepukkant külsejű öreg fickó, aki valamiért csak úgy benézett a gyógyszertárba, elkezdtett röhögni (nyilván ő valami ütősebbet szedett, mint én :P). Megint normál körülmények között ez a szitu sajnálatot váltott volna ki belőlem a srác iránt és felháborodást az öreg muksóval kapcsolatban, hát ehhez képest egyetlen gyakorlati infó volt csak az agyamban: térdelőrajttal távozni, nehogy elkapjak valamit (ezt sem pánikolós, csak gyakorlati megfontolásból).
És igen, lassú is vagyok, fizikailag és agyilag is. Mindent ötször át kell gondolnom. Ma délelőtt az 50 méteres körzeten belül található gyógyszertár-kisbolt-haza kört egyórás előkészület előzte meg, többször ellenőriztem, hogy van-e nálam recept, pénz, kulcs (hajjaj, ezt ellenőriztem a legtöbbször), telefon. A gyógyszertárban végig a bankkártyám pin kódját mantráztam, nehogy elfelejtsem. Egyébként sem nagyon jó ötlet lenne most sportolni, de a gondolatába is belefáradok.:) Komolyabb megfontolást nem igénylő házimunkákat elvégzek, de pl. az eddigi napokban szüleim főztek ránk (ezer köszönet!!!:)). Volt egy olyan gondolatom, hogy én ma elmegyek az endokrinológus által felírt egyik receptemért a rendelőbe (villamossal egy átszállás, kb. fél óra út), de aztán hívtam is Férjet, hogy részemről ez most megugorhatatlan...
Hát kb. ennyi. A helyzet zsenialitása, hogy TÉNYLEG nem aggódom olyanokon, hogy el kell majd mennem hcg vérvételre és mi lesz, ha most sem sikerül... Kellemes nirvánában vagyok és ez most tényleg jó.
Viszont egy kicsit hiányzom magamnak.:(
De jó ügyért.:)
