Azt hiszem, egyik kedves olvasómnak sem árulok el nagy titkot azzal, ha leírom: nem sikerült a Smoflipid sem.
Hogy most mi van? Nem igazán tudom.
Nagyon szeretem kézbentartani a dolgokat, alapvetően analitikusan szeretek gondolkodni, szeretem tudni a választ a miértekre, és próbálok mindenben a legjobbra törekedni. Na és akkor szembesülök egy olyan helyzettel, hogy túlvagyunk egymillió vizsgálaton, az ország kb. legrészletesebb meddőségi protokollján, mindent "lepapíroztunk", elvileg megvan a - sokadik - ok, ami miatt eddig nem sikerült a gyerek, megkapom a kezelést erre is, és... és mégsem sikerül.
Azon kívül, hogy az elején iszonyú igazságtalannak éreztem ezt a helyzetet, pár nap elteltével kezdett derengeni, hogy valószínűleg el kell(ene) fogadnom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a miétekre egyszerűen nincsenek válaszok, és amikor, ha a fejem tetejére állok, akkor sem az én kezemben van az irányítás.
Pár napja sodródott elém egy nagyon témába vágó idézet:
"Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni." /Assisi Szent Ferenc/
Szólok, ha kitaláltuk, hogy merre tovább.
Addig is még egyszer, itt is, nagyon köszönök mindenkinek minden kedves vigasztalást, bíztatást, és a rengeteg segítséget, amit kaptunk Tőletek!
