Szerintem gebasz van. Úgy globálisan. Elég nagy.
Oké, amit én látok ezzel kapcsolatban a világból, az nyilván nem reprezentatív minta, csak egy kis szeletke. De bárhol, bárki önmagát szakemberként definiáló egyén nyilatkozik a témában, az szokott elhangzani, hogy ma Magyarországon minden ötödik pár küzd ilyen-olyan meddőségi problémával. Már önmagában ez a szám is durva, mert ezek szerint a magyar lakosság 20 %-a nem képes a spontán önreprodukcióra, de szerintem többen vagyunk. A saját kis mikrokörnyezetemben - barátok, távolabbi ismerősök, kollégák... - siralmas a helyzet. Vannak azok, akikről konkrétan tudom, hogy gond van, és olyan csajok is vannak nem kis számban, akikről tudom, hogy 3-4-5... éve házasok, vagy legaláb ennyi ideje együtt vannak a párjukkal, bőven 30 fölött, és semmi.
Megint nem végeztem mélyreható kutatásokat a témában, de szerintem régebben ez a probléma egyszerűen nem létezett, vagy csak nagyon elszigetelt módon. A Ratkó-gyerekek szülei, a mi nagyszüleink pl. még nem győztek pánikolni a nem kívánt terhességek miatt. Mi történt két generáció alatt?? Miért nem foglalkozik ezzel SENKI komolyabban? Hol van ilyenkor pl. a WHO? Miért csak tünetileg próbáljuk megoldani (meddőségi eljárások), és nem az okokat kideríteni?
Magamból kiindulva, összesen NÉGY különféle, diagnosztizált és szerencsére már nagyrészt kezelt gyerekellenes betegségem van/volt: inzulinrezisztencia (kezelve), pajzsmirigy alulműködés (kezelve), endometriózis (megműtve), NK sejt túlműködés (still waiting for the miracle to come...). Úgy őszintén, egy civilizált európai környezetben élő, nehéz fizikai munkát nem végző, nem dohányzó, maximum bulikban és ünnepekkor alkoholt fogyasztó nőnél nem sok ez egy kicsit??? És soha, egyik betegség kiderítésekor sem kaptam értékelhető választ arra a kérdésemre, hogy mégis mitől van ez?
Az inzulint még nagyjából értem magamtól is: volt cukorbeteg felmenőm (szegény ebbe is halt bele), kb. 15 éves koromig édességet ettem édességgel, aztán rájöttem, hogy 85 kilónak lenni nem akkora poén, és elkezdtem nem enni, le is ment így kb. 20 kiló. Nnnnna, erre a hormonháztartásom nyilván rányomott már akkor egy óriási dislike-ot, és ha még mindez nem lett volna elég, jópár évet ráhúztam még fogamzásgátló szedéssel is. Ezek után nem meglepő, hogy kb. másfél év kellett hozzá B. doki hozzáértő kezei között is, hogy rendbejöjjek. Ez oké, ezt el tudom fogadni. De mi baja a pajzsmirigyemnek? Minek vándorolnak a méhnyálkahártya darabkáim összevissza (endometriózis)? Miért működnek túl az immunsejteim? Valaki???
Vannak egészen extrém elméletek arról, hogy hormonok vannak mindenhol, a vízben, a levegőben, a húsban, a tejtermékekben, a kozmetikumokban...etc. etc. Nem tudom igazság szerint megcáfolni. Ezekkel csak az a gond, hogy ameddig tényleg nem erősíti meg valami elfogadható forrás ezeket az elméleteket, addig nincs túl nagy kedvem kivonulni a civilizációból és valami ökofarmon az önellátásra berendezkedni...:) De tényleg vizsgálni kellene, hogy vannak-e hormonok a felsorolt helyeken, és ha igen, ez jelent-e problémát.
Meg nem mondom már, hogy hol hallottam/olvastam egy olyan elméletet, hogy a mi generációnk által beszedett, "ultrakönnyűnek" minősített fogamzásgátlók önmagukban valószínűleg még tényleg nem lennének károsak, de ha ehhez hozzáadjuk az anyukáink generációja által beszedett lényegesen ütősebb cuccokat, amiknek a szedését követően mi megfogantunk, a kettő együtt már komolyabb romboló hatást tud kifejteni a női szervezetre. Itt sem tudom, hogy ez mennyire a spanyol viasz, de tény, hogy ma mindenféle vizsgálat és kórelőzmény felvétel nélkül úgy írják fel a nőgyógyászok a fogamzásgátlót, mint a cukorkát... Ez pl. nagyon nem oké.
Ezt úgy szívesen elmondanám minden egyes alkalommal, amikor nem túl gyakori tévénézéseim alkalmával belefutok egy-egy népességfogyásért aggódó demográfusba vagy politikusba...
