Az inzulinrezisztenciával két mázlim van: az egyik, hogy kifejezetten szeretek főzni, meg úgy általában a konyhában kísérletezgetni (minimális idegohammal, ha valami végül a kukában landol :)), a másik pedig, hogy a reformkaják nagy részét szeretem. (A kettő közül bármelyik faktor nélkül nagyon meg lennék lőve.)
Aztán van néhány olyan dolog is a diétával kapcsolatban, ami kifejezetten szívás.
2011-ben kezdtem neki, miután diagnosztizálták nálam az inzulinrezisztenciát. Kaptam egy jó nagy infócsomagot, aminek a segítségével meg kellett reformálnom az étkezésemet. A legfontosabb szabály, hogy el kellett hagyni a finomított szénhidrátokat. Ez leginkább a fehérlisztet és a cukrot jelenti. Fehérliszt és/vagy cukor kb. mindenben van, ami vonalkódos kaja (vagyis előre legyártották és tartósították). Az új alapanyagok megismerése egy folyamatos tanulás nálam. Cukor helyett először a nyírfacukrot (xilit), aztán ugyanezt eritrittel kombinálva kezdtem használni. Fehérliszt helyett a durum, graham és tönkölyliszteket használtam először, aztán kb. másfél éve, miután kijöttem a kórházból a petefészekciszta műtét után, a glutént kicsit tudatosabban visszafogom (a cisztamentesség és a gluténmentesség kapcsolatáról sok helyen lehet olvasni, persze ezt egy orvos sem erősítette még meg, akikkel beszéltem. Egyébként csináltattam ilyen tesztet és nem vagyok gluténérzékeny, szóval ha néha lecsúszik valami gluténos kaja, nem kapok frászt azért), és igyekszem glutánmentes liszteket használni a sütéshez-főzéshez. Ezek általában mindig vannak otthon nálam: mandulaliszt, lenmagliszt, tökmagliszt, kölesliszt, és a legújabb kedvencem a gesztenyeliszt. Szuper sütiket/kajákat lehet ezekből készíteni. Oké, oké, nemsokára jönnek a receptek.:)
Na szóval 2011-ben a környezetemben nem nagyon volt senki, aki bármilyen reform étkezési irányzatot követett volna. Akkoriban a reform alapanyagok és késztermékek kínálata is sokkal szegényesebb volt itthon. Ma már minden második sarkon van egy biobolt Pesten, és az élelmiszerboltokban, még a legkisebbekben is akad egy reform pult, sőt még a Balaton-parti törzshelyünk (kicsit falu) kisboltjában is láttam már cukormentes joghurtot, teljes kiőrlésű kekszet, tönkölylisztet. 2011-ben nagyjából minden ilyesmi a bioboltokra korlátozódott.
Szóval elkezdtem újraértelmezett alapanyagokból készült, és igen, tényleg szokatlanul kinéző kajákat enni (sötétebb színű, tömörebb, ilyesmik). A társadalom sokkot kapott. Kb. egy évembe telt, ameddig a tágabb környezetem (elsősorban a kollégák, és a családon és a barátokon kívül kb. mindenki más, tehát leginkább azok, akiknek pont semmi közük nem lenne ehhez...) elfogadta legalább azt, hogy ez a lány valami fura hóbort miatt borzasztó furcsa dolgokat eszik meg, és nem eszik semmi "normálisat", és ez már így is marad a jelek szerint... A legnehezebb azt volt megértetni mindenkivel, hogy nekem ez NEM szenvedés. Ahogy kísérletezgettem, szinte mindent megtanultam "reformosítva" elkészíteni magamnak. A legviccesebb, hogy amióta diétázom, több mint három éve, minden egyes nap eszem sütit.:) Korábban ritkán ehettem édességet, mert már attól is híztam, ha csak ránéztem egy szelet tortára, de a reform sütikkel nincs ilyen gond.
A "te szegény, ebből most nem ehetsz" típusú, teljesen felesleges hisztériákat úgy próbálom kivédeni, hogy mindenhova viszek magammal valami olyat, ami finom, és én is ehetek belőle. Egyébként többször úsztam már meg ránézésre is nagyon aljas alapanyagokból készült, vagy szénné égett és hasonló kihívásokkal küzdő sütiket azzal, hogy ezer bocs, de SAJNOS nem eszem cukrot, lisztet..:)
De időnként tényleg nagyon nehéz volt a környezetem értetlenkedésért kezelni. Iszonyúan ki tudtam lógni ezzel a sorból. A "legemlékezetesebb" ilyen eset, amikor két volt kollégám meghívott egy pizzasütő házibuliba. A terv az volt, hogy veszünk a Sparban ott kapható nyers pizzatésztát, amit csak ki kell nyújtani és meg kell sütni, és mindenki olyan feltétet pakol rá, amilyet szeretne. Oké. Én szépen begyúrtam itthon a teljes kiőrlésű pizzatésztámat, útközben a villamoson meg is kelt egy dobozban. A buli helyszínére érve kiderült, hogy a casting úgy alakul, hogy kb. a banda 2/3-át nem ismerem. Hát, ilyen téren soha nem volt semmi gondom, el is vegyültem szépen, ismerkedtem. Egészen addig minden oké volt, ameddig ki nem nyitottam a dobozt, hogy kinyújtsam a saját pizzatésztámat. Ezen a ponton viszont elszabadult a pokol. Ebben a társaságban pont soha senki nem látott még teljes kiőrlésű lisztből készült bármit. Nem tudták értelmezni. Nem tudták feldolgozni. Záporoztak rám a kérdések: ezmiez, miérteszelilyet, jajdefuramiez, miértjóezneked???????
Nem csinálok ilyet gyakran, de zokogva mentem haza, önmagamat teljes egészében ufóként azonosítva. Férj először nem látta át teljesen a helyzetet, és megkérdezte, hogy "Te most azért sírsz, mert megkérdezték, milyen pizzát eszel?" Hát, nem egészen...:P
Aztán az idő ezeken a dolgokon is segített. Egy idő után már semmilyen társaságban nem volt abban semmi különös, hogy nálam a kajálás az valami furcsa dolog. Megszűnt a hírértéke. Láttak néhány pozitív hozadékot is nálam: fogytam kb. öt kilót minden megerőltetés nélkül (még 2011-ben, és azóta tartom a súlyomat). Még mindig életben vagyok.:) Nem változtam zöld salátalavéllé.:)
Soha semmit nem szeretek ráerőltetni senkire. Duplikált háztartást vezetek olyan szempontból, hogy Férj nem reformétkezik. Felnőtt ember, elfogadom. Feldobok kétféle köretet főni/sülni, nem nagy cucc, sütiből is kétféle készül. De nagyon jó élmény, ha időnként elkér tőlem valaki egy-egy receptet, vagy megdícsér valamit, amit főztem/sütöttem, és az reformkaja. Az eddigi legnagyobb sikerem talán az, hogy a negyvenéves férfi főnököm azután állt le a fehérlisztről, hogy látta rajtam a változásokat. Nem kisebb siker, bár nem igazán a sajátom :), hogy mostanában a húgom is csomót fogyott nem is annyira túlzásba vitt reformosítással. Egy kicsit talán a környezetem is változik, tényleg úgy tűnik, hogy többen megesznek ilyesmiket, mint régebben. És én is lazáb lettem egy kicsit, pl. ha most leírnám, hogy miket ettem (és ittam) össze másfél hete egy esküvőn...:)
Inkább nem írom le.:D
