Az elmúlt két napban - ma és tegnap - egyre erősödő kényszert érzek arra, hogy kamerákat keressek magam körül. Az egyetlen elfogadható magyarázata lenne az utóbbi időszak eseményeinek, hogy valamelyik átverőműsor kiválasztott szereplői vagyunk Férjjel, és nemsokára egy bokorból előugrik egy mikrofonos ember, aki lerántja erről az egész helyzetről a leplet, és akivel együtt majd jót lehet röhögni magunkon.
Ha ez mégsem, akkor a B variáció az, hogy ez a valóság. Őszintén szólva ezt nehezebben tudom elhinni.
A pénteki ultrahang és telefonos kör után Férj átvállalta tőlem az F. dokival történő további telefonos kommunikációt, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok Neki. Rengeteg stressztől kímél meg. Az elmúlt két napban én szépen hátradőltem, és vártam, hogy hogy alakulnak az események, Ő pedig állta a sarat. Valahogy így zajlott.
Hétfőn reggel elmentem megint ultrahangra. A Smoflipid beadásához 16 mm-es tüsző kell, nekem pontosan ennyi is volt hétfő reggel. Telefon Férjnek, ő hívta F. dokit. F. doki részletesen elmagyarázta neki, hogy egy másik, jelenleg csak 14 mm-es tüszővel rendelkező csaj is várakozik keddre (na ki a király??? - gondoltam én a 16-tal), akinek eddig nem túl jó ütemben nőttek a dolgok, de alapvetően ő várakozik másnapra, de ha nem nő neki tovább a tüsző úgy, ahogy kellene, akkor jöhetünk mi, de ez csak kedden reggel fog kiderülni, miután a csaj elment ultrahangra, szóval hívjuk kedd reggel. De ha mégis mi jöhetünk, akkor nagyon gyorsan be kellene érni a kórházba. Oké.
Végiggondolva a helyzetet, hétfőn este összepakoltam a kórházi cuccomat, leleteimet, papírokat, amik kellenek, valamennyi kaját, és kedden reggel kórházi csomaggal megérkeztem dolgozni (természetesen az egyik legfárasztóbb kollégám jött szembe a bejáratnál, akivel az alábbi kis párbeszédet folytattuk le: Ő: "Te jó ég, ekkora laptopot cipelsz?" Én: "Nem." Ő: "Akkor kiköltöztél otthonról?" Én: "Nem." Több kérdése nem volt, szerintem látta a fejemen, hogy nem kéne...). Férj fél 9-kor hívta F. dokit.
A mai helyzet F. doki tolmácsolásában: hát, a másik versenyző 19 mm-esre növesztette ma reggelre a tüszőt (ilyen nincs, vagy valami nagyon durva cuccot beszedett a csaj... Egy nap alatt max. 3 mm-t tud nőni a tüsző az én ismereteim szerint. De tényleg mindegy.), így ma biztos, hogy nem jöhetek (ismétlem: teljes kórházi menetfelszereléssel, térdelőrajtban várakoztam a munkahelyemen). Férj kérdésére, hogy mi a helyzet a szerdával, a válasz egy határozott talán és a szokásos "holnap hívjanak fél 9-kor" volt. Gyors, a google maps segítségével elvégzett helyzetértékelés után úgy határoztam, hogy mivel a munkahelyemről 18 percre tervezte a gugli a kórház elérését, az otthonomtól viszont 32 percre, és tudjuk, hogy ha megvan az ámen, nagyon gyorsan be kell érni, a kórházi cuccokat bent hagytam, és holnap reggel megint bemegyek a munkahelyemre, aztán onnan vagy rohanok, vagy nem...
Egy rövidet megint elmélkedtem arról, hogy mi lenne, ha nem lenne megértő a főnököm és a munkahelyi környezetem... De szerencsére megértőek, szóval erről nem is témázok többet. Konkrétan drukkolnak, tényleg jófejek.
Móni barátnőm, akinek a kisfia szintén Smoflipides "előzményű" baba, felvetette, hogy lehet, hogy az átveréses műsor úgy fog véget érni, hogy az a riporter fogja bekötni nekem a Smofit, aki majd előugrik a fikusz mögül azzal, hogy "átveréééééés!!!!".
Én ezzel is simán ki tudnék egyezni...
Ja és az utóbbi két napunk tanulsága megint, hogy a humorérzék a túlélés elengedhetetlen kelléke. Ajánlom mindenkinek.:)
