Gyorsan sietek leszögezni: ennek a bejegyzésnek a tárgya egy sikersztori. Megkaptam végre a Smoflipidet, egy nap után hazaengedtek, most itthon pihenek táppénzen. Egy - remélhetőleg - nagyon fontos részeredményt kipipálhattunk.
Azzal is tisztában vagyok, hogy mélyrehatóbb kórházi élményekkel rendelkező olvasóim valószínűleg jókat nevetnek majd azon, hogy ó, én miken meg nem lepődök, ha kórházi történésekről van szó... Igen, szerencsés vagyok, az eddigi életemben alig pár napot töltöttem kórházban, annak is a legnagyobb részét kisgyerek koromban a mandulám miatt, szóval nincs túl sok tapasztalatom a témában.
Hát így kaptam meg végül a Smofit.
Csütörtökön reggel fél 8-ra kellett oraérnem a nőgyógyászati ambulanciára. Innen elküldtek egy papírral a betegfelvételre. Itt becsekkoltak és meg kellett adnom annak a hozzátartozónak a nevét, akit, ha gáz van, értesítenek. Tegyük fel, hogy Férj keresztneve Péter. Bediktáltam. Innentől az összes kórházi papíromon következetesen egy annyira más hangzású név szerepelt szükség esetén értesítendő törvényes képivelőként, mind a Péterhez képest mondjuk a Sándor. Mindegy, szerencsére nem volt erre szükség, és mindenhol kézzel javítottam.
Vissza az ambulanciára, itt kaptam egy csomó kitölteni való papírt, és viszonylag gyorsan elő is került F. doki, és viszonylag gyorsan el is kezdett velem foglalkozni (barátnők elmondása alapján ez óriási dolog, többórás várakozásra voltam felészülve). Itt csak egyetlen "aprócska" gixer volt, hogy, miután ötször elmondtam neki, hogy Smoflipid kezelésre jöttem, és odaadtam neki a Smoflipid kezelésre jogosító OGYI engedélyemet, ő egy másik hasonló, de kicsit ütősebb és nehezebben elérhető cuccra, az IVIG-re kezdte el kitölteni a gépben a szükséges papírokat. Ha nem veszem észre, és IVIG-et kapok, ez többek között azért lett volna nem kicsit durva, mert az IVIG az OGYI mellett OEP engedélyköteles is, és biztos sem az OGYI, sem az OEP nem ugrált volna örömében, hogy a nekem engedélyezett cucc helyett egy másik, nem engedélyezett cuccot adnak be a kórházban...
Sebaj... Mikor szóltam F. dokinak, hogy ez így nem annyira lesz jó, csak annyit tett hozzá, hogy jó, hogy figyelek, és egyébként egész éjjel ügyelt, és a kórházban éjszaka olyan meleg volt, hogy nem tudott egyáltalán aludni, de ő már nem ugrál itt ezek miatt a dolgok miatt, mert ez úgysem érdekel senkit. Fasza...
Még leb...ott amiatt, hogy hétfőn voltam utoljára ultrahangon, próbáltam neki magyarázni, hogy hát elnézést, de hétfő óta minden reggel kórházi cuccal felszerelkezve arra készültem, hogy jövök a kórházba, mégis mikor, hogy mentem volna ultrahangra, meg nem is mondta Férjnek, hogy a hétfői után menjek még uh-ra, de ez persze mind nem érdelekte.
Itt szerencsére elváltak útjaink, még felkísért a szülészetre és otthagyott. Nagyon hálás voltam ezért.:)
A szülészet nagyon szépen meg van csinálva. Mivel az egész napot ott töltöttem, volt időm kicsit körbenézni, amennyire meg tudtam állapítani nulla előképzettséggel, nagyon jól felszerelt (bordásfal, sarokkád, légkondi, ilyesmik) és tényleg jó állapotban tartott az egész szülészet. Kilenctől fél 12-ig rám sem néztek, így végig tudtam "asszisztálni" három programcsászárt is, illetve ezekből persze igazából annyit, hogy nagyon izguló párok nagyhasú lánnyal megérkeznek, és némi várakozás és előkészítés után következik egy kis gyereksírás, utána boldog apukák telefonnal rohangálnak a folyosón, aztán órákra, de tényleg órákra együtt maradhatnak hármasban a besötétített szülőszobákban, majd a némileg laposabb hasú anyukákat kitolják a szülészetről. Valahogy érezte az univerzum, hogy nekem most arra van szükségem, hogy a szüléssel összefüggésben semmi rémisztő dolgot ne tapasztaljak meg, így semmi olyasmi - EDA-ért ordítva könyörgő és/vagy a durva tömegben a folyosón megszülő nők látványa és hasonlók :D - nem történt, ami miatt a szülést érintően bármi rossz tapasztalatot beszerezhettem volna itt. Komlpett szülőszoba-propagandát nyomott le nekem a kórház, de tényleg.:)
Fél 12-kor az egyik szülésznő rájött, hogy jaaaa, ennek itten be kellene kötni a Smofit... Következetesen mindenki "egy Smoflipid" néven beszélt rólam, de egyébként tényleg kifejezetten kedvesek voltak velem végig a szülésznők. A Smofit egy gép adagolta, pontosan beállítva, hogy percenként hány csepp csöpöghet belém. Kb. az első fél órában áll fenn valamennyi allergiás reakció veszély a cuccal kapcsolatban, ezt szerencsésen átvészeltem, és innentől már csak várakozni kellett. Az orvosi felügyelet annyi volt, hogy délután három körül egy arra járó dokinak megemlítették a szülésznők, hogy van "egy Smoflipid" a szülészeten, a doki messziről megnézett, majd ment tovább. Ha nincs allergiás reakció, igazából ennél többre nem is nagyon van szükség. Félóránként azért megmérték a vérnyomásomat, szerintem ez is kimaradhatott volna a programból lazán.
A tényleg, tényleg nagyon kedves szülésznő igazából csak kétszer verte ki nálam a biztosítékot, egyszer, mikor egy balloncserénél nem nyomta meg a gépen a Smofit elindító gombot, így egy óráig - utána vettem észre - úgy ültem ott, hogy nem folyt le semmi :O, másodszor pedig azzal, hogy kétszer is szólni kellett neki, hogy hát elnézést, de balloncsere után levegő van az infúziós csőben, és éppen közeledik felém a levegőbuborék, amire ő annyit válaszolt, hogy ó, ez nem olyan sok, ennyibe igazából nem lehet belehalni... Köszi. Azért megcsinálta a levegőtlenítést, amikor kértem.
Így mindennel együtt 3/4 7-kor jöhettem le az anyagról :), tehát több mint hét óra csöpögés után. Ezután még egy órát a szülészeten kellett maradnom "megfigyelésre", ez abból állt, hogy most már tényleg az égvilágon senki nem nézett rám. 8-kor elfoglalhattam az ágyamat a nőgyógyászaton, itt csak párnahuzatom nem volt, de kb. fél 10-kor behozott a nővérke egy lepedőt, és abba belecsavarta a párnámat. Örültem.:) A kórtermes rész minden képzeletet alulmúlóan ótvar ronda szocreál hodály óriási üvegablakokkal, emiatt utólag kifejezetten örültem, hogy a nappali meleg órákat a légkondis szülészeten tölthettem. Tényleg minden rosszban (egy óráig nem csöpögött az infúzió) lehet valami jó.
Reggel már 7-kor kiraktak a kórteremből, mehettem az ambulanciára a zárójelentésért. Amiről még mindenképpen fontos, hogy megemlékezzek, az a kórházi étkeztetés: mivel egynapos fekvőbetegnek számítottam, aláírtam egy papírt arról, hogy tudomásul veszem, hogy csütörtökön ebédet és vacsorát, pénteken reggelit kapok, de mivel egyik étkezés idején sem voltam ott a nőgyógyászaton (csütörtök estig a szülőszobán voltam, péntek reggel meg már korán kitettek), természetesen egyszer sem kaptam kaját, és gyanítom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki papíron háomszor kap enni, de igazából kevesebbszer... Nem mintha különösebben vágytam volna a kórházi kajára, nem is kérdeztem tőlük, hogy mizu, mert készültem saját reform kajákkal, de elvi szinten ez akkor is több mint meredek...
Reggel negyed 8-tól 10-ig kergettem F. dokit, mire végre sikerült megkapnom a zárójelentésemet. Pénteken délelőtt sikerült a legdurvább ősparaszt formáját kifognom, hangsúlyozottan egy olyan kezelés után, ami után pont ő ír elő teljes nyugalmat és rengeteg pihenést... Először is leb...ott, hogy tegnap a papírozásnál valami adat el lett írva a papírjaimon, és én nem vettem észre, hogy nem jó, és legközelebb olvassak át mindent jobban. A gyorsabb ügymenet érdekében nem említést téve arról, hogy tegnap éppen én kíméltem meg egy nem kis kellemetlenséggel járó egészségügyi közigazgatási procedúrától azzal, hogy észrevettem, hogy rossz, engedélyköteles gyógyszert akart nekem beadni, megkérdeztem, hogy mégis miről volt szó tegnap, mi volt a hiba, erre az volt a válasz, hogy ő nem tudja már, de valami nem volt oké... Ezzel így nem tudtam már mit kezdeni, így igyekeztem átlendülni a dolgokon... Valószínűsítem, hogy nem az én papírjaimmal lehetett a gond...
A következő sokk a táppénz kapcsán ért. F. doki elmondta még korábban a magánrendelésén, hogy az ő Smofis protokollja szerint a Smofi beadását követően felírja a betegnek a Pipolphen nevű, terhesség alatt is szedhető nyugtatót, hogy azt a két hetet, ameddig a magzat beágyazódik, a beteg tényleg teljes nyugalomban tölthesse. A Pipó mellett nem lehet dolgozni (kellemesen kómás vagyok tőle egyelőre bevezető adag mellett is, szóval tényleg), ezért majd el kell intézni a háziorvossal, hogy vegyen fel táppénzes állományba. Oké. Viszont a zárójelentésemre a kifejezett kérésem ellenére sem volt hajlandó semmi olyan utalást, jogcímet, bármit felírni, ami alapján a háziorvos értesülhet róla, hogy legalább kéthetes nyugtatós időszakom lesz, és emiatt táppénzen kell lennem. Mikor megkérdeztem, hogy mégis hogy intézzem el így a táppénzt, F. doki valami ilyesmit mondott, hogy ő semmi táppénzes kérdéssel nem hajlandó foglalkozni, ezt oldjam meg. (Itt megint felmerült bennem, hogy teljes nyugalomban kellett volna lennem már pénteken is, az ő kifejezett utasítása szerint...)
Az már csak tényleg az utolsó csepp volt, hogy megkérdeztem, hogy ha elfogy a Pipolphen, milyen módon szerezhetek tőle újabb receptet, erre az volt a válasz, hogy csakis a magánrendelésén. Hm. 12 ezer egy receptfelírásért, na ez tényleg nem semmi.
Rohantam a háziorvosunkhoz, aki elmondhatatlanul és minden képzeletet felülmúlóan jófej volt. Veszélyeztetett terhesként felvett táppénzes állományba azzal a szöveggel, hogy tulajdonképpen a peteérés környékén már értékelhető úgy, hogy én terhesnek számítok.:) Nem kérdezett semmit, nem problémázott azon, hogy hiányos a zárójelentés. Sok sikert kívánt. Meg ilyenek. F. doki is vakkantott valami hasonlót a zárójelentéses beszélgetésünk végén, de őszinén szólva semmilyen szinten nem tudtam ezt már a javára értékelni.
Hát ez a kör ennyi volt. Azóta pihenek.
A császáros babák érkezését, az első sírásukat végighallgatni tényleg nagyon nagy élmény volt. Nagyon tetszettek az apukák is, ahogy rohangáltak és nagy boldogan telefonáltak, meg mászkáltak a folyosón a kis kék meg rózsaszín csomagokkal.:) Azt is nagyon jó élmény volt megélni, hogy a nem túl rózsás kórházi körülmények ellenére a nővérkék és a szülésznők is kifejezetten kedvesek, segítőkészek voltak. Mindenért szólni kellett, de ha szóltam, csinálták.
Most két hét nyugi van, ezalatt az idő alatt biztos, hogy felhívok néhány immunológust és egy-két nőgyógyászt. Ha minden jól megy, Smofit még egyszer kell kapnom, 3000 körüli hcg értéknél. Nagyon jó lenne, ha lenne bárki más, aki foglalkozik ezzel, és otthagyhatnám F. dokit már a terhesség elején. Ha a Smofi miatt sikerül a gyerekünk, egy életre hálás leszek neki, ez nem kérdés, de időnként annyira szétszórt és annyira nem együttműködő, hogy ezek miatt nem érezném biztonságban magunkat mellette. Ebben a körben már nem is tényező az, hogy még bunkó is. Ha csak annyi lenne a baj, hogy bunkó, azt még bőven el tudnám viselni. Szóval kell találnom egy nőgyógyászt is, aki ezekkel a veszélyeztető tényezőkkel (NK sejtek, inzulin...) együtt is tudja vállalni a terhesgondozásomat, tehát pl. fel tudjam hívni akár vasárnap este 11-kor, ha bármi miatt szükségesnek érzem. Ezek a feladatok most, meg persze a rengeteg pihenés.
